Mennyire terhelik ürülékükkel, szervesanyaggal a vadludak a tatai Öreg-tavat?
Gyakorta merül fel az a kérdés, hogy a Tatára több tízezres tömegekben érkező vadludak vajon milyen mértékben idézhetik elő az Öreg-tó szervesanyag-terhelését? E kérdés régóta foglalkoztatja a tóért aggódókat, és időről-időre elhangoznak olyan vélemények, miszerint a vadludak révén tóba jutó szervesanyag igen nagy mértékben okozza a tó feltöltődését, és miattuk válik szükségessé az igen költséges tókotrás is.
Annak érdekében, hogy erre a sarkalatos kérdésre számszerűsíthető, pontos választ tudjunk adni, az elmúlt évtizedekben több alkalommal gyűjtöttek mintákat és végeztettek laborvizsgálatokat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagjai és az Által-ér Szövetség munkatársai. Legutóbb egy doktori disszertáció analízálta ezt a témát, ennek eredményét adjuk közre kivonatosan.
A vízminőségi monitoring révén évtizedekre visszanyúló adatsorok léteznek az Által-éren keresztül a tóba érkező és onnan elfolyó víztömeg foszfor-, nitrogén- és egyéb tápanyagtartalmáról. Szintén évtizedek óta ismerjük (szinte napi gyakorisággal) a téli hónapokban az Öreg-tavon tartózkodó vadludak létszámát, életritmusát, élettani folyamatait. Mindezekből viszonylagos pontossággal meghatározható a vadludak révén a tóba kerülő szervesanyag szárazanyag-, foszfor-, nitrogén-, szén- és egyéb tartalma, illetve mindezeknek az aránya az Által-ér révén az Öreg-tóba kerülő összes szervesanyaghoz viszonyítva.
A tavak túlzott mértékű feltöltődéséért, eutrofizációjáért jelentős részben a foszfor és a nitrogén túlkínálat a felelős. Ezek az elemek optimális mértékben persze fontos feltételei a vízi ökoszisztémák működésének, de ha extra dózisban érkeznek az adott víztestbe, ott algavirágzáshoz és bizonyos élőlénycsoportok esetében akár pusztuláshoz is vezethetnek, hosszú távon pedig az adott tó feltöltődését idézi elő. Nem mindegy tehát, hogy ezek a szervetlen összetevők milyen mennyiségben érkeznek az Öreg-tóba.
A 2019. évi laboratóriumi vizsgálatok alapján a lúdürülékek szárazanyagtartalma átlagosan 18,5 tömeg%, vagyis egyetlen lúdürülék száraz tömege 0,925 g, az erre vonatkoztatott foszfor (P)-tartalom 0,445 %, a nitrogén (N)-tartalom 3,5%.
Az elmúlt évtizedek során (1984-től vizsgálva) az Által-éren keresztül évente átlagosan 1.355 tonna lebegőanyag érkezett az Öreg-tóba. Ezzel egyidejűleg a Tatán tartózkodó vadludak révén a tóba kerülő ürüléktömeg szárazanyag tartalma évente átlagosan mintegy 40 tonnát tett ki (tehát alig 3%-ot).
Ha a szárazanyagtartalom alapján a foszforterhelést is megvizsgáljuk, akkor a laborvizsgálatok tanúsága szerint a vadludak okozta terhelés éves szinten átlagosan mintegy 346 kg. Ez az Által-éren keresztül bejutó teljes foszforterhelésnek (5.752 kg/év) mintegy 6%-a. A nitrogén esetében a ludak eddigi maximális terhelése 2.719 kg/év mértékű volt, ami a tó teljes nitrogén-forgalmának (134.470 kg/év) alig 2%-a. Meg kell jegyezni, hogy egy másik számítási módszerrel – az ún. fajlagos terhelésszámítás módszerével – ezek az arányok még kisebbek (foszfor esetében 1,6-2,5%, nitrogén esetében 0,57-0,89%).
A vadlúdtömegek révén a tatai Öreg-tóba kerülő szervesanyag éves foszfortartalma 1984-2019 között:
Az Öreg-tóban az 1969-1971 között, valamint az 1986-1988 között elvégzett tókotrások ellenére napjainkban is igen jelentős, összesen mintegy 1,3 millió m3 iszap található, ami minden évben további sokezer mᵌ-rel növekszik.
Nem vitás, hogy az Öreg-tó mederkotrása egyre időszerűbb, hiszen a felhalmozódott iszapban olyan mértékű a belső terhelés (értsd: tápanyag túlkínálat), hogy ez még akkor is képes lenne fenntartani akár egy hipertróf állapotot is, ha az Által-éren keresztül kristálytiszta víz érkezne. Kristálytiszta vízről természetesen közel sem beszélhetünk. Az Öreg-tó vízgyűjtő területén két szennyvíztisztító telep (Tatabánya, Oroszlány) található. Ezeket 2011-2014 között jelentősen korszerűsítették, így évente már tonnákkal kevesebb foszfor és nitrogén érkezik az Öreg-tóba, de az ember még így is a foszfor esetében 94:6 arányban, a nitrogén esetében pedig 98:2 arányban felelős a természettel szemben az Öreg-tó szervesanyag terheléséért.
Végezetül két igen fontos körülmény: az egyik, hogy a vadludak évezredek óta szervesen hozzátartoznak az Öreg-tóhoz. Az ősztől-tavaszig itt tartózkodó sokezres, vagy akár több tízezres madárcsapatok révén a tóba jutó szervesanyag kiválóan beépül a tavi ökoszisztéma anyagforgalmába. Ez a szervesanyag-tartalom jelentős mértékben járul hozzá a tó fitoplankton produkciójához, közvetve pedig a zooplankton tömeg kialakulásához, amely az Öreg-tóban nevelt halak természetes tápláléka. A halak ezt az értékes tápanyagforrást veszik fel, építik be saját testükbe. Ezt nagyon jól tudták már az Esterházy-uradalomban is, és az Öreg-tó az ideérkező vadludaknak köszönhetően az eltelt évszázadok során mindig is kiváló hozamúnak számított a hazai halhústermelés tekintetében. Egy korszerű (értsd: a tó vízminőségét szem előtt tartó) halgazdálkodásnak ezt mindenképpen figyelembe kell vennie.
A másik fontos körülmény, hogy a tatai Öreg-tó a vadludak révén vált európai hírűvé, és a Ramsari Egyezmény részévé, és épp e nemzetközi védettség nyújthat nagyobb esélyt ahhoz, hogy az Öreg-tó rekonstrukciójához hazai és nemzetközi források álljanak egyszer rendelkezésre. A ludak tehát minimális mértékben felelősek az Öreg-tó eutrofizációjáért, de maximális mértékben járulhatnak hozzá a tó megújulásához.
