Az eurázsiai tundrák vidékén fészkelő vadludak ősszel érkeznek hozzánk, és kora tavasszal indulnak vissza északra. Vonulásuk egy speciális és látványos jelensége az a szinte tökéletes V-alakzat, amit gyakran láthatunk ebben az időszakban. A Kárpát-medencébe érkező, és itt telelő vadludak száma meghaladhatja a 300 ezret. Napjainkban a műholdas jeladókkal ellátott madarak segítségével sokat tudunk meg a vonulási útvonalaikról.

A nagy lilik költőterülete Eurázsia csaknem teljes sarkvidéki részére kiterjed. A különböző állományok más-más utakat használnak, és Közép-Európa más-más részein telelnek. A nagy lilikek a sarkkörön túli költőhelyeikről a nyugat- vagy közép-európai telelőhelyükig akár 7000 kilométert is repülhetnek, és az egész út több pihenő beiktatásával, közel négy hónapon át tart. Vannak kevesebbet vonuló állományok is, ezek a tengerpartot követve jutnak el a német-alföldi telelőhelyükre. Egy-egy télen akár többször is megfordulnak a holland tengerpart és Közép-Európa között, néha alig néhány nap leforgása alatt.

A vetési lúd költőterülete az eurázsiai tundra és tajga övezetben húzódik. Európába két úton érkeznek a madarak: a tengerpartok mentén, illetve a kontinentális útvonalon. Ennek megfelelően alakult ki a két nagy telelőterületük Nyugat-Európában, illetve a Kárpát-medencében. E két centrum között néha intenzív vándorlás, állomány-átrendeződés figyelhető meg.

A hazánkba érkező ludak túlnyomó része körülbelül 18 nagy gyülekezőhelyet használ rendszeres pihenőhelyként. Egy-egy kiemelt éjszakázó helyen, mint amilyen a tatai Öreg-tó, akár 40-50 ezer madár is összegyűlhet. Enyhe teleken végig kitartanak, de ha nagy hideg és hó jön, ami megakadályozza őket a táplálék felkutatásában, akkor tovább állnak dél felé.

Amíg itt vannak, addig nap, mint nap lehet gyönyörködni reggeli „kihúzásukban” és esti hazajövetelükben, a „behúzásban”.