Ramsari Egyezmény
Az egyezményt 1971. február 2-án ratifikálták az iráni Ramsar városában, majd 1975-ben lépett hatályba.
A konvenció a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről, különös tekintettel a vízimadarak élőhelyeiről és azok védelméről rendelkezik.
Tevékenységének célja a vizes élőhelyek megőrzésének elősegítése, és az ehhez szükséges jogi, intézményi keretek megalapozása. Napjainkig a Föld 170 országa csatlakozott az egyezményhez, és összesen 2.331 vizes élőhely, csaknem 250 millió hektárja tartozik a hatálya alá.
Magyarország az 1979-ben történt csatlakozása óta 29 olyan jelentős vizes élőhely felvételét kezdeményezte a nemzetközi jegyzékbe, amely az egyezmény kritériumainak megfelel.
Az egyezmény 50 éves története során az egyik legdinamikusabban fejlődő nemzetközi természetvédelmi megállapodássá vált, és a vizes élőhelyek, valamint a vízi ökoszisztémák megőrzése érdekében globális szinten a leghatékonyabban lép fel.
A XX. század második felében a vizes élőhelyek átalakításának, pusztulásának felgyorsuló üteme eredményezte azt a nemzetközi összefogást, mely az egyezmény létrehozásához vezetett.
Eredetileg a rohamosan csökkenő vízimadár-állományoknak kívántak a csatlakozó országok védelmet biztosítani. A tapasztalatok azonban hamar rávilágítottak arra a tényre, hogy önmagában az egyes elszigetelt élőhelyek védelme nem elegendő, magát a tágabb ökológiai rendszert kell megőrizni, és nagy hangsúlyt kell fektetni az élőhelyek összekapcsoltságára.
A tatai Öreg-tó, napjainkban Tatai Tavak Ramsari Terület, 1989-ben került fel a listára. Bővítésére 2006-ban került sor, jelenlegi kiterjedése 1.897 hektár.
Ramsari város
Az ún. Ramsari Egyezményt aláíró országok delegációinak részvételével zajló dubaji világkonferencián 2018. október 25-én Michl József polgármester vehette át Tata nevében a Ramsari Város kitüntető címet, amely a vizes élőhelyeink védelméért kifejtett tevékenységek nemzetközi elismerése.
